A forralt bor minden kétséget kizáróan a tél egyik legjobb itala abban az esetben, ha szeretnénk egy kicsit felmelegedni a nagy hidegben, mindezen felül pedig jobb kedvre is derülnénk a szomorkás őszi időben. A forralt bor kapcsán nagy előny még, hogy nagyon sokféle recept szerint, ezáltal rengeteg ízben elkészíthető, aminek köszönhetően garantáltan mindenki megtalálhatja vele a számításait.
A forralt bor eredete és a hippocras
Mint a legtöbb bor, illetve bor alapú különlegesség története egészen a római korig, a római civilizációig nyúlik vissza, amikor a forralt bort szimplán fűszeres borként ismerték, és azért ízesítették különféle fűszerekkel, hogy a lehető legtovább frissen tarthassák az italt. A megromlást elkerülendő így gyakran adtak hozzá gyömbért, borsot, narancsvirágot, kakukkfüvet, de sokszor babérlevelet és koriandert is. Habár manapság a nevében is benne van, hogy a forralt bort legalább melegen szokás inni, de az ókori rómaiak rendszerint még hidegen itták, de még hozzájuk köthető a forraltan való fogyasztás is.
A középkorban aztán a forralt bornak már külön nevet is adtak, így a Rómából származó fűszeres bort hippocras néven illették, és úgy hitték, hogy nemcsak egy egyszerű alkoholos italról van szó, hanem egyfajta gyógyszerről, ami segít elűzni a legkülönfélébb nyavalyákat is. Az első hippocras receptet 1390-ből eredeztethetjük, de a 16. században nagyon sokféle formában ismerték az egyes elkészítési módokat, így ekkor adtak hozzá például először fahéjat, szegfűszeget vagy éppen vaníliát, hogy csak néhányat emeljünk ki az ismert fűszerek közül, hiszen akkoriban olyan egyéb fűszerekkel is illatosították, illetve ízesítették a bort, mint a pézsma vagy az ámbra. A hippocras egyébiránt valóban több jótékony hatással is rendelkezett, ezáltal a 18. századi orvostudományban többször is leírták, hogy az emésztési panaszoktól szenvedő emberek számára erősen javasolt az ízesített bor bizonyos típusainak kúraszerű fogyasztása. Persze mindezen felül az akkori bálok és ünnepségek egyik közkedvelt itala is volt egyben, ezáltal XIV. Lajosról is ismert, hogy nagy rajongója volt a forralt bornak.
A forralt bor változatai és különféle ízesítése
A forralt bornak számtalan különböző változatát ismerjük világszerte. A legkedveltebbnek az északi országokban tekinthető, ahol jelentős és régi hagyománya is van a melegen fogyasztott, fűszeres bornak. Általánosságban kijelenthető, hogy bár Dél-Amerikában is ismerik, jellemzően európai gyökerekkel rendelkező ital, ahol nagyon sok helyen egészen eltérő név alatt ismernek. A németek például Glühweinnak, az angolok mulled weinnak, és míg a skandinávok glöggnek, a moldávok pedig izvarnak, és a franciák vin chaud-nak, addig a brazilok quentão-nak hívják.
Pont azért, mert a világ szinte minden táján ismert, ezért a forralt bor nagyon sokféle ízesítésben ismert. Az egyetlen közös tulajdonság az, hogy mindegyik ilyen ital borból készül, és rendszerint édesített, illetve fűszerezett is egyben. Az persze nagyon változó lehet, akár még országokon belül is, hogy a forralt bor mivel kerül ízesítésre. A leggyakoribbak általában a szerecsendió, a fahéj, a vaníliarúd, a kardamom, a gyömbér, az ánizs, a babérlevél, valamint a legkülönfélébb gyümölcsök és magvak alkalmazása. Még tovább variálhatjuk a forralt bor ízesíthetőségét abban az esetben, ha hígítjuk ezt az italt. Sok helyen például vizet, mások pedig gyümölcsleveket, teákat használnak fel ahhoz, hogy hígítsák, de az angolok gyakran vodkával, sőt brandyvel is keverik.