Ez a weboldal sütiket használ a felhasználói élmény javítása érdekében. Webhelyünk használatával minden sütit elfogad a sütikre vonatkozó irányelveinknek megfelelően.

Kategóriák

Általános koktélkeverési, gyakorlati, technikai alapszabályok.

Általános koktélkeverési, gyakorlati, technikai alapszabályok.
Ha a kevert ital receptjében szereplő egyik előírt alapanyag (italféle vagy márka) nem áll rendelkezésre, azt a vendéggel minden esetben közölni kell, mert annak hiányában az eredeti és elvárt ízhatás természetesen nem érhető el. Amennyiben található a bárban a hiányzóhoz hasonló típusú, jellegű, ízű, esetleg más márkájú ital, azzal a vendégnek felajánlható az ital elkészítése, de az új kombinációt csakis a jóváhagyása után, és annak alapján célszerű elkészíteni.

Az alapanyagok kimérésénél és a pohárba vagy a keverőedénybe öntésének sorrendjéről két különböző álláspont létezik. Az egyik szerint a receptekben általában fontossági sorrend alapján szereplő módon  az alapitallal kell kezdeni, majd haladni az egyre kevésbé meghatározó alapanyagok felé. A másik megközelítés szerint éppen ellenkezőleg - mindig a legkisebb értékű alkotóelemmel célszerű kezdeni, majd haladni az egyre drágább alapanyagok irányába. Mindkét módszerben van logika, azonban kétségtelen, hogy ez utóbbi technika csökkentheti a veszteséget, ha esetleg hibáznánk ami olykor bizony a leggyakorlottabb bártenderrel is megesik.
Ha a recept szénsavtartalmú italt is tartalmaz, azt soha nem keverjük semmiféle keverőeszközben, hanem csakis a vendégpohárban, a végén, a feltöltésnél adjuk hozzá. Szükség vagy kívánság esetén bárkanállal, keverőpálcával vagy a szívószállal lazán megkavarhatjuk. Kivételt képezhetnek a gyümölcspürével a vendégpohárban készülő italok (pl. Bellini), amelyeknél komolyabb, de szintén óvatos keverés is szükséges lehet. Általában bármelyik keverési technikát vagy felszolgálási módot célszerű a vendég szeme láttára végezni, sőt bemutatni a készítés módját és koktél alapanyagokat is. A vendég ugyanis legtöbbször érdeklődéssel nézi, vagy szívesen veszi, ha nézheti itala születését, amíg a számára nem látható alapanyagok, mérés, adagolás és készítés már önmagában is gyanút kelthet, hogy valamit nyilván okkal titkolnak, takargatnak előtte. Az italokat tehát nyugodt, de határozott mozdulatokkal, gyorsan, de nem kapkodva, lehetőleg rutinos eleganciával kell elkészíteni, mégpedig úgy, hogy a bártender közben kedves, barátságos, és nem zárja ki a kommunikáció lehetőségét vagy veszti el a szemkontaktust a vendéggel/vendégekkel.
(A jó felszolgáló/bártender bármerre néz vagy figyel, úgyis folyamatosan 360 fokban  vagy legalábbis majdnem minden irányban lát és hall.) Az italkészítéshez, a keveréshez használt jeget (a vendégpohárban jégre készülő italok kivételével) soha nem szolgáljuk fel az itallal együtt, hiszen az a keveréstől/rázástól már leadta hűtési kapacitása legnagyobb részét, így hűteni már kevésbé képes, viszont jelentős mértékben vizezi, hígítja a kész italt. Ha a recept szerint a kevert italt a pohárban jéggel kell felszolgálni, akkor a keveréshez használt jégről a kész italt mindig a pohárba helyezett friss jégre szűrjük, a keverésre egyszer már felhasznált, azaz gyakorlatilag már elhasznált jeget pedig semmilyen módon nem használjuk többé, hanem kidobjuk.
Bármelyik keverési technikát vagy felszolgálási módot alkalmazzuk azonban, alapvető fontosságú még, hogy a gyorsan elkészített ital késedelem és várakozás nélkül, azonnal eljusson a vendéghez. az italok különben elveszítik az élvezhetőségükhöz optimális, vagy akár csak a megfelelő látványukat, halmazállapotukat és hőmérsékletüket, vagy egyszerűbben fogalmazva a minőségük a várakozás minden percével rohamosan és jelentősen romlik. a forró italokat soha ne forraljuk, mert az alkohol a víz forráspontjánál már jóval alacsonyabb hőmérsékleten elillan, ezért maximum kb. 60 Celsius-fok hőmérsékletre melegítsük őket. Nem kevésbé fontos, hogy felszolgálásuk kizárólag hőálló pohárban történjék. elkerülendő, hogy vendégeink a forró italos poharakat megfogva megégessék magukat, füles és/vagy talpas poharakat használjunk. Forró italok felszolgálásához a poharat mindig előmelegítjük, hideg italokhoz viszont lehetőleg előhűtjük, és ezekhez semmiképpen nem használunk a mosogatásból frissen kikerült, még melegen maradt poharakat.
A koktélok díszítése:

Az italok, a poharak díszítése egyértelműen a gyakorlati oktatás, és maga a gyakorlás területe, így e téma részleteibe nem mehetünk bele,itt csupán néhány fontos alapelv következik. ki kell azonban emelni, hogy a díszítés (amellett hogy egyes italok összízhatásának is fontos része), mint az ital megjelenésének egyik legfeltűnőbb eleme, igen jelentős tényező a meghatározó első benyomás kialakulásában, tehát érdemes nagy gondossággal kezelni.
A díszítés tehát:
Kizárólag ehető alapanyagokból (kivéve a felszúrásra szolgáló eszközt) készülhet. Csak friss, tiszta, hibátlan gyümölcsöt, zöldséget (esetleg ehető virágot) szabad felhasználni. Színben, formában, íz hatásban, stílusban és méretben összhangban kell lennie az itallal és a pohárral. Megjegyzendő, hogy a papíresernyők, pálmafák és egyéb nagyméretű, feltűnő, „egzotikus” díszítések már kimentek a divatból, illetve erről a legtöbb vendégnek ma már inkább csak az olcsó tömegtermék jut eszébe. a modern tendencia az, hogy díszítéssel is a minőséget hangsúlyozzuk, tehát italokat elsősorban friss és különleges gyümölcsökkel/zöldségekkel stílusos, de szolidan, visszafogottan elegáns formában szolgáljuk fel.
A koktélok és különböző kevert italok feszolgálása:
A forró italokhoz tilos, a jég nélkül felszolgált italokhoz nem szükséges és általában nem is szokás, a (bármilyen méretű) jéggel felszolgált vagy frozen italokhoz viszont kötelező szívószálat adni, hiszen kulturált elfogyasztásuk e nélkül nem lehetséges. a további keverést igénylő italokhoz keverőpálcát is felszolgálhatunk.

Tartalomhoz tartozó címkék: blog